Isabella Rinaldi Hozzászólások száma : 66
Join date : 2012. Dec. 07.
Age : 211
Tartózkodási hely : Jackson Motors, Tagata birtok
Job/hobbies : motorok, sebesség
|
Pént. Dec. 07, 2012 11:17 pm | | ╰☆╮Isabella Rinaldi╰☆╮............... ............... Bevezető
Általános dolgok a karakteredről
...............
★Teljes név:Isabella Rinaldi
★Becenév: Isa, Bella, Bell, Isi
★Születésnap:1812. 12.24. Brazília
★Kor:200 éves
★Nem:nő
★Nemi beállítódás:hetero
★Klán: Tagata oroszlán klán
★Faj, és titulus: oroszlán
★Foglalkozás:pilota legális, és illegális versenyeken, ill. hosztesz a Jackson Motorsba
...............
Személyleírás
Karaktered külső jellemzése
...............
★Szeme: A szemem kékesszürke, csillogó és tiszta tekintetű annak ellenére, ami vagyok.
★Haja: Hosszú sötétbarna hajam van. Amit általában kiengedve hordom, csak ha nagy a hőség, vagy ha jeles alkalom van, akkor tűzöm fel.
★Érdekesség: nincs
★Alkata: 167 cm magas, vékony, sportos, de még is csinos az alkatom. Lábaim formásak, de minden testrészem az, úgyhogy nem megyek végig rajtuk.
★Ruházat: Szeretek lezseren öltözködni, ha otthon vagyok. Viszont, ha ki mozdulok, akkor már adok magamra. Szeretem a csinos ruhákat, mint minden nő. De ki nem szereti azt, ha megfordulnak utána az utcán, vagy bárhol? Szerintem mindenki jót mosolyog az ilyen dolgokon. Legális versenyeken a megszokott egyenruha van rajtam. Az autó kereskedésben hol így, hol úgy öltözöm, főleg ha Ambrose szól, hogy esetleg túl sok, vagy túl kevés. Igyekszem a kedve szerint öltözködni.
★Oroszlán kinézet:Oroszlánként aranyszínű a bundám, elég világos, de még sem vagyok sorolható a fehérek csoportjába.
...............
Egyéni tulajdonságok
Karaktered belső jellemzése
...............
★Jellem:
Régen céltudatos, erős, és akaratos nő, nőstény voltam. Mindig megkaptam, amit akart, és elértem céljaimat. Nem számított, ha valakinek fájdalmat okozok tetteimmel. Hihetetlenül szenvedélyes, ravasz, és olykor makacs voltam. Mára ezek a dolgok viszont megváltoztak, vagy inkább én magam változtam, és a helyzetem, amihez alkalmazkodnom kellett, vagy máskülönben elköszönhettem volna ettől a világtól, és a túl világ fogadott volna tárt karokkal.
Valamilyen szinten erősödtem, de leginkább lelkileg a sok terror után, amiben részem volt. Nagyon nehezen törtem meg, talán én voltam a sorban az utolsó, aki fejet hajtott Ambrose előtt, és behódolt neki a nőstények között. Nem egy verésben, és erőszakban volt részem, addig, amíg kitanultam a határokat. Egy dologban biztos voltam, hogy élni akarok, és ehhez tanulnom kellett, ami nem éppen könnyen járható út volt, de mára már tudok mindent.
Engedelmes kis cica vagyok, de ettől nem egy házi tündér, aki minden szóra pattan. A határoknak köszönhetően tudom, hogy mikor hogyan lépjek, bár azért még mindig akadnak félre lépések, és akkor szívom a fogamat, de erről nem tehetek, Ambrose az, aki kiszámíthatatlan. Így tehát néha még most is tanulok, de már kevésbé fájdalmasan, mint régen.
Intelligens, és jó stratégának tartom magamat, mert nem egyszerű egyesek hangulatingadozásai között sértetlenül lavírozni. Félek a vezéremtől, de igyekszem ezt nem kimutatni, betartani a határokat, és nem feldühíteni őt. Ezzel pedig elértem, hogy jó helyem legyen, jó maga viseletért, tettért jutalom jár, ezzel pedig megkapom, amit akarok, bár van, amikor nem. Így céltudatosságom mostanság kicsit másképpen működik.
Miután az erőszakosságokon túl tettem magamat, szenvedélyem is visszatért, és talált maga mellé újat, a sebességet. Beleszerettem a kocsikba, és motorokba, velük együtt pedig abba a szabadságba, amit érzek vezetés közben.
Ma már nem gázolok keresztül senki érzésein sem, sőt a másik két nőstény helyzetét, és érzéseit is teljesen átérzem. Régen nem bírtuk egymást a többiekkel, de mára már jóban vagyunk, és összetartunk, és ha kell, falazunk, vagy próbáljuk kimenteni a másikat.
Régen sok férfit, hímet néztem meg, ma viszont inkább félre fordítom a fejemet, férfi barátokról pedig álmodni se álmodok, mert addig élne az illető. Én pedig nem akarom,hogy bárki is meghaljon miattam, már nem viselném el. Régen nem törődtem azzal, ha két hím viaskodott értem, jól esett, de most, csak is Ambrose lehet, ha élni akarok, és nem akarom, hogy egy ártatlannak baja essen.
★Szokásaid, hobbid: imádom az autókat, a sebességet, így igyekszem a legtöbb időt a szalonba tölteni. Ott igazán jól érzem magamat.
★Szereted/nem szereted: Szeretem a sebesség adta szabadságot, mert igazán csak akkor lehetek szabad. Gyűlölöm, hogy Ambrose megköt, és nem enged túl hosszú pórázra. Imádom a motorokat, kocsikat. Szeretem a csendet, de leginkább a nyugalmat, és vágyom is rá, így igyekszem jól viselkedni.
★Céljaid:Mondhatnám, hogy elsődleges célom az, hogy megpróbáljak megszökni a falkámból, de túlságosan is szeretem az életemet, minthogy feladjam. A szökéssel csak Ambroset dühíteném fel, és levadászna még a világ végén is. Így az elsődleges célom az, hogy a kegyeiben járja, ne bőszítsem fel, és éljem azt az életet, ami megadatott nekem. Ráadásként a sok nehézség árán , és céltudatosságomnak, élni akarásomnak köszönhetően elértem, hogy értékes tag legyen a falkának, akitől azért nem olyan könnyen szabadulnak meg, mert akkor levágják az aranytojást tojó tyúkot.
...............
Életed története
Karaktered előtörténete
...............
Hol is kezdjem, talán az elején. A régi szép időknél.
200 évvel ez előtt születtem Brazília földjén, egy kisebb falkában. Apám oda volt, meg vissza, az sem érdekelte, hogy lány vagyok, hiszen végre saját kölyke lett. Csoda számba mentem, mert apámnak nem engedte a vezér az oroszlánként való gyermeknemzést, így csak emberként próbálkozhattak anyámmal. Így mondhatni ritka kincsként vigyázott rám, és tanított. Ma már nem is csodálom, de leginkább nem bánom, hogy úgy nevelt mintha fiú lennék. Alig várta már, hogy oroszlánbőrömet levessem, és ember bőrbe bújhassak, hogy végre megmutathasson a munkahelyén. Az ő kis csodáját. Kérdezhetnétek, hogy édesanyám miért nem állította meg abban, hogy fiúként bánjon velem. Sajnos nem tehette, a vezér eltiltotta tőlem, ráadásul eltulajdonította apámtól, visszavonta az engedélyét. Ez volt a büntetésük miattam, hiába választották ki egymást.
Amint lábra álltam, és megtanultam az emberi élet alapjait apám el is vitt a munkahelyére, hogy itt az ő kicsikéje. Ezek után többet voltam a műhelyben, mint a falkában. Apám is úgy látta jónak, ha távol vagyok a klántól. Erős, és céltudatos lányt nevelt belőlem, és halálos ágyán úgy búcsúzott el tőlem, hogy azt soha nem fogom elfelejteni. Utolsó szavai szerint sajnálja, hogy csak ennyi szabad életet tudott számomra biztosítani, és megvédeni. Akkor még nem értettem, de az nap éjjel már igen. A vezér eljött hozzám, és letépte fiatalságom virágát, majd megmart, hogy megjegyezzen. Ezen után nem jött többet a környékemre, aminek hálát is adok, de tettének is, mert ettől csak erősebb lettem, és magabiztosabb. Sajnáltam, hogy csak így elvették az ártatlanságomat, de egy új világ nyílt ki számomra. Apám halála után elkezdtem a kocsikkal foglalkozni, a műhelyben is sokat tanultam a fiúktól. Egyre biztosabb lettem magamban, főleg, hogy a falkában is felfigyeltek rám a hímek. A nőstények nem is bírták a viselkedésemet. Hagytam, hogy tegyék nekem a szépet a fiúk, akár ember, akár oroszlán, majd miután megkaptam tőlük, amit akartam legyen az tárgya, vagy egyéb dolog már nem kellettek. Úgy fest, hogy a vezérem belém égette a dolgot tettével. Mivel megkaptam mindig, amit akartam mondjuk úgy, hogy kissé beképzelt cicus vált belőlem.
Telt, múlt az idő, és mindig meg volt mindenem. A kocsikról, motorokról nem is beszélve. Pár dologtól mindig meg kellett válnom, amikor a klán másik városba költözött, de meg is szereztem magamnak az utánpótlást. És ekkor következett be az, amire senki sem számított.
Miguel egy idegen oroszlánokkal érkezett egy nap vissza. Akkor még nem is volt semmi gond. Tetszett a fickók, de még nem mertem velük játékba kezdeni, amúgy is lekötötte a figyelmemet egy műhely megvétele. Nem is sejtettem mi folyik otthon, mert egy megbeszélésen voltam, na meg megszereztem végre az épp aktuális szívem vágyát, az új kocsimat.
A vér illata hamar megcsapta az orromat, ahogy a félelemé is. Döbbenten álltam a gyilkolás, a halál, a pokol kapujában. Menekülni akartam, ahogy a szemem láttára ölték meg anyámat, de a kapu bezárult előttem, maga Miguel csukta azt be, és mondta, hogy várt már rám. Tekintete semmi jót nem sejtettet, és akkor előkerült Ambrose, azt hittem, hogy megmenekültem, pedig nem. Csak most fogtam fel, hogy az előbb őt láttam, ahogy megöli anyámat, és kijelenti, mától az övé vagyok. A félelem úrrá lett rajtam, menekülni akartam, de Miguel elkapott, és hiába rúgtam karmoltam, harcoltam az életemért, erősebb volt. Ekkor kaptam meg életem első igazi pofonját, amit követett a következő, mert miután a földre kerültem Ambrose a hajamnál fogva vonszolt be az épületbe, és erőszakolt meg, majd mart meg. Sikítottam, ordítottam a fájdalomtól, ahogy csak tudtam, de helyette újabb ütések jöttek, végül megadtam neki magamat, és csak feküdtem őt, amíg ő learatta győzelme gyümölcseit.
Nem tudom mikor veszítettem el a tudatomat, de másnap több nősténnyel együtt ébredtem meztelenül bezárva egy szobába. Nem tudom meddig voltunk még itt, de a nőstények mentek, és jöttek. Volt, aki soha nem tért vissza miután elvitte őket valamelyik hím. Rám is újra sor került. Most már tudom mi történt azokkal, akik nem tértek vissza. Meghaltak, mert ellenkeztek. Ez volt az első leckém. Ha élni akarok, akkor nem ellenkezhetek, mert megver, megerőszakol, bár ez utóbbit így is úgy is megteszi, ha kedve támad.
Elhagytuk a várost, és vándorlásba kezdtünk. Figyeltem, és tanultam ez idő alatt, és ekkor tanultam meg a második leckémet. Add meg, amit akar, amire vágyik, ez esetben pedig egy kocsi volt az, ami nem akart beindulni. Persze újfent Miguel dobott Ambrose elé azzal, hogy én meg tudom csinálni. Tudtam, hogy ismét az életem a tét, és meg kell csinálnom, és egy egész éjjelen át tartó munka után, megcsináltam. Reggel ott dorombolt Ambrose előtt a kocsi, amit el is vitt próbaútra, de velem együtt. Köszönet képpen ezúttal nem ütött meg, amikor rám mászott, és aránylag finom volt. Sőt hazafelé megengedte, hogy én vezessek, lévén ő ki van merülve. Ekkor láttam egy kiutat, magam, és társaim számára, és Ambrose számára. Tövig tapostam a gázt, halálba akartam a kocsit is és magunkat is hajtani, de ő észrevette ezt, és dulakodni kezdtünk a kocsiban, ami végül összetört, de mi túléltük. És így tettem szert a harmadik leckére, hogy soha ne törj Ambrose életére, mert megöl. Meg is mondta nekem, ha nem vezettem volna ennyire jól, most halál fia lennék, de megkímélt, mert pénzt látott meg bennem, amiben most szűkében voltunk. Cserébe viszont minden nap megvert, megerőszakolt hol ő, vagy a másik két hím. Kedvére dobált ide, oda, amíg meg nem törtem, és követni nem kezdtem a parancsait.
Így ment ez hosszú időkön keresztül, hiszen újabb és újabb leckéket tanultam meg. Már ismerem őt, meg nem is igazából, de tudom hol vannak a határok. Fájdalmas tanulás volt, de megérte, hiszen már idejét se tudom mikor ütött meg utoljára, vagy erőszakolt meg. Persze néha durva, főleg, ha valamit elszúrok, de már megszoktam a durvaságát, és egy részem még szereti is, mert a fájdalom tudatja velem, hogy még élek.
Miután betört a többiek már nem érhettek hozzám, már csak hozzátartozom. Vigyáz rám, de meg is büntet, ha vétek, hiszen én vagyok az aranyat tojó tyúkocskája, aki jelentés bevételt hoz számára a versenyekből. Eleinte csak illegális versenyeken futottam, ma már pár kisebb legálisba is beszálltam.
És akkor helybe érkeztünk, a jelenbe. Mikor megérkeztünk San Franciscoba felszínre tört mind az, ami velünk történt. Nem tudtam oda nézni, amikor a családdal végzett, és magával vitte azt a lányt a szobába. Tudtam milyen sors vár rá, és segíteni szerettem volna. De nem léptem, mert akkor én kerülnék a helyébe, és az a fény, amivel most a tekintete rám villant semmi jót nem ígért. Megvert volna, megerőszakolt volna, bántott volna, így magunkat védve, tehetetlenül néztük végig az egész jelentett, és hallgattuk a lány sikoltozását. Nem tudom mikor mentem ki a házból a kertbe, mert rosszul lettem. Másnap már munkába is állított az autókereskedésben, ahol jelenleg is dolgozom, és versenyeket szervezünk, amiken elindulok. A jutalmam pedig a béke, és kényelem. Ennél nem is kell több.
............... |
|
